gyár
Tele van a tököm ezzel az egésszel! Ezzel a ki nem mondott, fel nem vállalt, sunyiskodó, hát-mögött-okosságokat-osztó, szemtől-szembe kedveskedő hazugsággal. Nem lehet változtatni. Viszont beletörődni sem lehet. Együtt dolgozni, élni sem lehet ezzel. Hasznos munkát sem lehet végezni, csak kenni, nyújtani, mézeskedni lehet. Ezt pedig már nem akarom. Lelépni, az volna jó...
Ír, miután kértem tőle a neki szánt munkát, azt felelte, hogy nehogy már az egészet ő csinálja, rajta kívül más is tud angolul, csinálják ők. Szerintem teljesen igaza van, mivel ő már dolgozott rajta, most csinálhatná más is, ha már havonta megkapja a járandóságát a papírjáért. A bajom csak az, hogy megint én vagyok a két ütköző között, vagyis nem is ütköző, mert nem akarnak ők ütközni. Csak amíg én össze nem ütköztetem őket. No, várj csak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.