"A fröccs bor és szódavíz keveréséből alkotott ital. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek. A fröccs elnevezést alkalmazzák más szeszes, sőt nem szeszes italkeverékekre is, sőt bizonyos italok egymás utáni fogyasztására, azaz nem a pohárban, hanem a szájban vagy gyomorban való keverésére is. Német nyelvterületen ma is találkozunk vele Gemischt, Weinschorle vagy Sauergespritzter néven, de azt a fajta magyar változatosságot nem múlják felül, amely a „kultúrital” státuszára emeli a fröccsöt." ► forrás

Bort iszik az nem is vizet, sörért csak a német fizet! Mint a magyar gasztronómiában mindennek, a fröccsnek is történelme van. Közkívánatra megismételjük a fröccsről szóló írásunkat. Míg évszázadokkal ezelőtt Mátyás udvarában döbbent utazók szörnyülködtek azon, hogy a hazai nemesek tisztán isszák a bort, mára a bor hígításának az ókori Rómáig visszavezethető hagyománya szinte kizárólag e térség sajátosságává vált.

Történelmi tény, hogy a tanár-feltaláló Jedlik Ányos akit többek között az inga és a dinamó atyjának tekintünk, sok más remek ötlete mellett a fröccskészítést is forradalmasította. Jedlik 1829-ben publikálta a téma szempontjából oly fontos művét a szódavíz-gyártásról és a szódáspalackról, amellyel megalapozta a jó fröccs készítésének egyik nemes alapanyagát: a szódavizet.

Persze az irodalomtörténet is hajlamos megfeledkezni arról a tényről, hogy Vörösmarty Mihály nevéhez köthetjük a világ első fröccsét is... A történet szerint Vörösmarty és Jedlik Ányos Fáy András fóti pincéjében borozgatva, Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: "Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!" – s azzal ajkához emelte a habzó bort. Mögötte ott állt Jedlik félszeg mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódás üveg.

Bár egyesek nem átallanak a melegben sört inni, a nyár azóta is a gyöngyöző hideg fröccsök ideje. És ahogy jót főzni is csak jó borral lehet, a jó fröccs készítéséhez sem használható akármilyen lőre. Ebből a megfontolásból adjuk közre a fröccsök legismertebb típusait, hogy mindenki kiválaszthassa és kipróbálhassa a hangulatának leginkább megfelelőt – szigorúan jó borból, szigorúan szódával:

• a klasszikus fröccs, vagy spriccer (ismertebb nevén a nagyfröccs): 2 dl bor, 1 dl szódával
• kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szódával "felspriccelve" (helyenként: rövidlépés, vagy fütty)
• hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda (helyenként "fordított" néven fut)
• házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
• viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
• háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda
• lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
• krúdy-fröccs (nem tévedés): 9 dl bor, 1 dl szóda, amely az író-ötletgazda szerint csupán "megvicceli" a bort. ► forrás