Tegnap letudtuk a szokásos, évi egyszeri nagycsaládi összejövetelt (tavaly kimaradt). Ez mostani olyan rossz szájízes-kutyafuttában volt. 11-re értünk oda és du. fél ötkor már indult is vissza a vonatunk, ráadásul nem az a klassz kis piros luxus típusúval, amivel odafelé is mentünk, hanem egy tökhagyományos, retkes, k.meleg, levegőtlen szottyadékkal. Oda-vissza 3 és fél óra. Sok. Vonattal. És mindez csak kétszer 64 kilométer volt...

A jó az volt, hogy viszonylag sokan ott voltunk, a gyerekek tökjól érezték magukat, finom kaják, piák voltak, készült sok-sok fénykép és videó is. A rossz az, hogy a régóta hordott, Kínát is megjárt pampalini-kalapomat odafelé fent hagytam a vonaton, a napszemüvegemet meg otthagytam falun, de utóbbit majd valamikor visszakapom.

Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy milyen lenne az élet falun, vagy legalább is vidéken. Eddig mindig csak jók jutottak eszembe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.