(Dec. 26.) Ma le kellett mondanom egy családi találkozót, olyan szarul éreztem magam. Puffadok, nagyon rossz. Persze továbbra is eszem a rendes lisztes kajákat.

(Dec. 19.) Végül is nem telefonáltam, kivártam a megadott időpontomat. Megvolt a vérvétel, előtte még tudtam beszélni néhány mondatot a dokinővel (dr. Gyimesi). Mondtam, hogy tészta után kb. 5 perccel rohannom kell a klotyóra, ez szerinte nem lisztérzékenység, szerinte megint negatív lesz az eredmény, akkor viszont már nem fognak tovább foglalkozni velem, mehetek a gasztoenterológiára. Ha tészta után 1-2 órával jelentkeznének a panaszok, az lenne a lisztérzékenység. Szerinte.
Az asszisztensnő szerint 1-3 hónap, míg meglesz az eredmény. Én három hét múlva telefonálni fogok.

(Okt. 27.) Tegnap is próbáltam, de nem sikerült beszélnem a Cöliákia Központtal. Ma sikerült: december 19-re tudnak időpontot adni vérvételre! Nagyon nem jó! Bár az asszisztens azt mondta, ha nem bírom tovább, akkor megpróbál majd vmit. Tegnap és ma nagyon puffadok, pedig nem is ettem tésztát. Gyakorlatilag folyamatosan úgy érzem, mintha teleettem volna magam. Főleg ma délután-este szar. Holnap újra telefonálok és bekönyörgöm magam.

(Okt. 20.) Úgy tervezem, hogy november elején megyek megint vérvételre. Most már nagyon remélem, hogy kimutatják. Már egyáltalán nem olyan jó, mint az elején. Felszedtem 8 kilót, most 86 kg vagyok. Szinte állandó a haspuffadás, folyamatosan "kutyorog" a hasam. Minden nap van valami fejfájásos tünet. Kedvetlen vagyok, fáradékony, dekoncentrált és folyamatosan azt figyelem, nehogy valami baj legyen, ott lent... Napi 2-3 kaka simán kiugrik, ha tésztát eszem, már öt perccel ebéd után megyek is egy rohanós-robbanósra. Szar ügy. A nadrágokat most már nem gombolom be, mert nyomják a hasam.
Egyik nap ettem ilyen étcsokis csokiparányt, na utána olyan bélgörcseim voltak, hogy szinte leizzadtam tőle. Meló után már nincs kedvem sehova se menni, mert mi lesz ha éppen elkap a szapora valahol útközben, tisztára mint régen. Nem jó ez így.

(Szept. 6.) Ma felhívtam -a család unszolására- a Cöliákia Központot, hogy akkor mizújs. Az asszisztensnő azt mondta, hogy ő már 18-án elküldte nekem az eredményt emilben. (Az előző két értesítés simán megjött). Sajnos nem kaptam semmit. Namindegy is, mert megint negatív lett, egyek még sok búzalisztet és legközelebb három hónap múlva menjek megint vérvételre. Vagy amikor úgy érzem, hogy nagyon nem bírom már a tüneteket.
Az az érzésem, hogy ezek nem hisznek nekem.

(Júl. 26.) Ma reggel voltam vérvételen, megint. Kérdeztem, hogy ez megint olyan 3 hét – 3hónap lesz mire elkészül. A dokinő rámnézett és azt mondta nem, mert ráírok egy "S" betűt, így közelebb lesz a 3 héthez. Na, majd meglátjuk. Addig továbbra is nyomom a glutént. Nagy volt a szám, hogy nem is olyan vészes, mint gondoltam, erre ma délután volt egy rohanok-és-épp-hogy-elérem-a-budit performansz.

(Júl. 2.) Kezdett visszatérni az a régi, alsónadrágra veszélyes állapot, amit nem szeretek annyira. Hívtam a dokinőt, hogy letelik lassan a 3 hónap, mennék vizsgálatra, de csak július 11 után lesz. Addig meg szorítom össze a farpofákat.
Mostmár reggelente is hasfájdalmakra ébredek, mindennaposak a puffadások, sőt már elkezdtem émelyegni és szédelegni is. Robbanós kaka is volt már 5 perccel ebéd után.

(Jún. 15.) Mint arról már írtam, elkezdtem a kivizsgálást. Április 12. óta eszem megint rendesen "gluténosat", vagyis most min. három hónapig nem kell figyelnem erre. Igazából azt hittem, hogy sokkal durvább lesz a visszaterhelés, de egyenlőre még nem volt nagyon zúzós. Felszedtem 2 kilót, haspuffadás megvan, egy-két necces helyzet volt, de mondhatom azt, hogy ez így bírható lenne... de persze nem marad így. Az eredményem még nincs meg -- ami biztosan negatív lesz, mondta a doki --, hiszen több, mint két éve már diétázom.