2019. június 8-án ismét teljesítettük a szokásos év eleji(!) biciklitúránkat. Majdnem végig hárman voltunk. Én összesen kicsit több, mint 67 km-t tekertem... de kezdjük az elején:

Találkozó reggel 9-kor a Nyugatiban, mert Cékis most így tudott jönni. Éppen amikor odaértem a négyes vágányhoz, akkor jelent meg ő is, pont akkor ért be a vonat. Lassan lecsorogtunk a Margit-szigetre, ahol egy otthonról hozott kellemesen hideg búzasört (bs) elfogyasztottunk egy árnyas fa alatt, egy padon.

Csorogtunk tovább a következő állomásig: Graphisoft park. Itt is megálltunk a szokásos helyünkön és itt is elfogyasztottuk az előbb említett bs párját. A következő célállomás a Kacsa, lett volna, ha nyitva lett volna, de nem volt. Annyira nem sajnáltuk, mert drága a sör és a kiszolgáló személyzet nagyon undok és mert kicsit lejjebb nyílt egy másik egység, ahol lehetett fogyasztani. Természetesen bs-t kértünk és kaptunk, citromkarikával.

Szerencsére a Duna visszahúzódott annyira, hogy végig a bicikliúton tudjunk menni (éppen egy hete még nem így volt), így könnyedén elértük az Ebihalat, ahol ittunk egy bs-t(?). Sajnos a zsíros kenyérről lebeszéltük egymást (hiba volt), hogy a hamarosan megsütésre kerülő kolbászkákat jóízűen el tudjuk fogyasztani.

A szokásos szentendrei rétünkre érve, könnyen találtunk egy már kialakított, árnyékos sütőhelyet, majd nekiláttunk gyújtóst keresni és Cékis tűzmester hamarosan fellobbantotta a lángokat. Közben megittuk a maradék otthoni ipánkat(?), én pedig buta fejjel vettem egy-egy uncsit a közeli partszéli egységben...

[...]

Valamikor befutott RP. Valamikor eltűnt Cékis, mert fosott és hányt, valamikor megettük a megsütött kolbászkákat, valamikor vettem még két uncsit és megittam RP-vel, valamikor elaludtam, Cékis is, le is fotóztam... Valamikor ettünk és ittunk dolgokat, amiket RP hozott...

[...]

Bementünk Szentendre belvárosába, megkerestük Cékis vezetésével a szokásos kézműves sörös helyünket, valami történt, majd hazafelé vettük az irányt. Én egy helyen rossz felé kanyarodtam és pikk-pakk Budakalászon találtam magam... Szerencsére belebotlottam helyi fiatalokba, akik elirányítottak Bp. felé, majd tekertem-tekertem, mint akinek sosem fogy el az ereje, Így jött össze az a 67 km.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.