Ma reggel mentem Kaposvárra. Találkozó a kilenc-harmincötös vonatnál. Előtte jegyvásárlás. IC, tehát kell helyjegy, de az már nincs. Mi a teendő? Menjek másikkal. Szevasz. Azt nem tudja mikor indul. A pénztáros, a vasúti pénztáros, érted?! álljak sorba az információnál és ott kérdezzem meg, aztán álljak vissza hozzá és úgy vegyem meg a jegyet, érted?! MáV. Beszarás. Eddig legalább azt tudták, hogy mikor indulnak a vonatok. Maradt a következő vonat, ami nem IC. Menetidő három-óra-tíz-perc, nem kevés. Vonaton fogytak a sörök, ment a beszéd a maga útján, terelgetni nem kellett. RP és Cékis a társak. El voltunk. Jól.

Fonyódnál már nagyon jó kedvünk volt. Le is tudtunk szállni, majd át a kis Bizmutra, tudod, az a piros. Na, onnantól kezdve ereszd el a hajam. Vonat zakatolásra dobolás, maradék alkohol maradéktalan elfogyasztása, némi éneklés, dünnyögés, bürrögés, hümmögés. Kettő órakor megérkeztünk Kaposvárra. Szeretem ezt a várost. Csupa jó emlékem van róla (eddig).

Első utunk egy teraszos vendéglátóipari egység volt. Természetesen. Aztán ettünk is valamit, majd irány Cékis főiskolája, melletti egység. Ahol is várakozó álláspontra helyezkedtünk. Rémlik, hogy némi csocsó is szerepet játszott az eltöltött idő elviselésében, nomeg a sörök. Csoporttársak jöttek, mentek. Kicsi diskurzus. Majd később, igen, találkozunk, persze. Többet nem láttam őket.

Valahogy este lett... Ingyen belógunk a koliba. Szuper hely, régi kastély, csodás belső terek. A tűzhelyen rotyog a vacsi, I. csinálja. Mi meg szétnézünk a koliban. és a maradék alma pálinkát szopogatjuk. Sajna nem figyeltünk eléggé és RP megitta az egészet. Ez olyan változást idézett elő benne, ami rányomta a bélyegét a nap hátralévő részére (és a másnapra is, hehe). összebalhézott a portással (szokott ilyet), kirúgatta magát az épületből. Megyek vele, hogy védjem. Meg egyáltalán... Sírógörcsöt kap, kétszer is, verekedni is akar, nem láttam még ilyennek. Kibukok tőle. De kinek mondjam, totál be van állva. Bevesszük magunkat a belvárosba. Találunk egy nyitott helyet, sört rendelek, persze már nem isszuk meg. Egy verekedést sikerül RP-nek megakadályozni, engem akart lenyomni a helyi erő, valami kis pöcs, akinek túl sok volt az arcába. Heh, pedig már készültem kiadni magamból a felgyűlt energiákat... Na majd legközelebb.

Volt még meki látogatás, RP elvesztése, RP megtalálása, városi bolyongás, majd RP újabb elvesztése. Végül eljutottam a vonatpályaudvarig, ahol egy taxi segítségével egy közeli szállodába mentem. Itt egy éjszaka nyolcezer magyar pénz, hivatalosan. Krisztián szerencsére nem túl gazdag, vagy még többet akar, tudja a fene, mindenesetre megegyezünk háromezerötszázban és így jó mindkettőnknek. én alszom kb. négy órát, reggel zuhanyzok, stb., ő meg zsebre teszi a pénzt. így megy ez.

Reggel hatkor, mint akit kihánytak, mentem a vonathoz. Szerencsém volt, éppen elértem egy IC-t, közvetlen Pestre. Közben még RP-vel is találkoztam, együtt utaztunk. Nem beszélgettünk. Aludtunk. én nem sokat.

Miután hazaértem, gyorsan felépítettem az arcom és egész nap aktívan pihentem. Este a családommal is találkoztam. Ilyenkor mindig nagyon hiányoznak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.