Mikor a tíznapos nyaralás hatodik napján felébredtem reggel és megpróbáltam felkelni, megszédültem. Úgy, mint amikor hirtelen felugrasz és "kiszáll" a fejedből a vér. Gondoltam visszaülök kicsinykét, majd helyrebillen a rend. De nem így történt. Ültem az ágy szélén, a szoba forgott velem, én meg próbáltam egy biztos pontot találni. Néztem a szuszogókat és örültem, hogy korábban keltem, mint ők. Nem kell magyarázkodni (sem). Amikor már eltelt jónéhány perc és még mindig forgott a világ, komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy kimegyek egyet hányni, hátha az megold mindent. De így kora reggel nem vitt rá a lélek, nomeg kedvem sem volt (nem vagyok az a hányos fajta). Maradt az agyalás. És meg is született a hirtelen felismerés: az eltelt hat nap alatt nem ittam vizet! Csak sört, bort és pálinkát... Biztosan annyira besűrűsödött a vérem, hogy szegény szívem nem tudja felpumpálni szegény agyamba a vért. Mikor ezt ilyen jól kitaláltam, kimentem a fürdőbe és megittam négy pohár vizet (× 2,5 dl). Ezután úgy döntöttem jobban vagyok. Persze a nap folyamán még erősen kapaszkodtam mindenféle tereptárgyakba, és szerencsém is volt mert senki nem kérdezte, hogy ezt ugyan mér' teszem. A hátralévő négy nap mindegyikén megittam legalább másfél liter vizet + még az egyéb folyadékot, ugye :)

doki
Most meg reumatológiákat keresgélek a neten, mert tegnap úgy döntöttem, hogy meggyógyult a térdem és leültem fürdéskor a sarkamra a kádban. Bár ne tettem volna... Még a biciklimet is otthon hagytam, hogy ezzel is segítsem a gyógyulást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.