gyár
Ma reggel blackman nem jött be a szokott időben, mert úgy tudtam 3.14 anyukáját (nagyasszonyanya, ez jó, hehe) furikázza a szokásos helyre (később a nap folyamán kiderült, hogy bankban volt, azért jött később). Nusi sem jött be, mert úgy tudtam beteg a gyereke, de később kiderült, hogy a bankkártyáját intézte, holnap utazik külföldre, azért volt ilyen sűrgős.
Aztán jött a telefon a gyár egy másik részlegétől, hogy megérkeztek a várva-várt külföldi emberek -- két autóval -- és hozták a megbeszélt dolgot. Meglepődtem, nem tudtam semmit az egészről. Beszéltem telefonon az egyik külföldivel, amikor is kiderült, hogy nem hozták, hanem elvinnék a megbeszélt dolgot. Ezen meglepődtem, mert úgy tudtam a gyár másik részlegén nyelvvizsgával rendelkező emberek dolgoznak és intézik a gyár fontos ügyeit, többek között külföldiekkel is. Azt üzentem nekik, hogy kábé egy óra múlva lesz itt a kompetens személy. Kétszer is visszakérdeztek a nevére, a contact nevére. Ezek szerint úgy autóztak el ide kábé 3000 kilométert, hogy még a mi contact-nevünk sem volt felírva. Ezután felszólt a portás, hogy menjek le, mert itt van a külföldi vendég -- ő egy másik, akiről tudtam, hogy jönni fog. Mikor lementem érte, beleütköztem egy magyar hölgybe, aki hozzánk jött, konkrétan hozzám, de nem akart semmit, csak várni szeretne a könyvtárban, mert így beszélte meg írrel, mobiltelefonon(!).
Ekkor tudtam meg, hogy írnek van megint mobilja. Régebben is volt neki, a számát is tudtuk, de az tönkrement, azóta pedig már volt néhány megoldandó helyzet, amikor jó lett volna tudni valamilyen elérhetőségét, de nem tudtunk. Most meg így kell megtudni. Ez van. A számát persze nem tudom, csak azt, hogy van neki megint.
Ez volt röviden az első félóra eseménye.
Aztán jött a többi szokásos: Kubuntu beállítás (a nyomtatás még mindig csak egy oldalanként megy), csontmosás (sikerült ma is ötöt lemosni) és volt még sok egyéb is.

olvas
Egy kis kiegészítés a 2009. január 15. Salvatore könyvhöz:
"Józan esze, mely annyira gyakorlatiassá és mindent maga alá gyűrővé lett az orgyilkosnak a túlélésért szinte egész életében folytatott küzdelme során, megpróbálta megkérdőjelezni és megmutatni ennek logikátlanságát."
R. A. Salvatore: A Boszorkánykirály ígérete. 327-328. oldal. Fordítás: Sziklai István, korrektúra: Szakál Marianna.
Köszönöm nektek, István és Marianna, hogy hozzájuttatatok ehhez a felejthetetlen mondathoz.

film
Tegnapelőtt megnéztem a Konyec - Az utolsó csekk a tengerben c. kiváló magyar filmet. Mindenképpen ajánlom, mert meglepően jó, aranyos és nézhető. Szerintem. És Schell Judit továbbra is jó színész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.