Megvolt a War és a Mamma mia is. Így együtt különösen jó, hehe. Előbbi nagyon felejthető, még könnyed kikapcsolódásnak se mondanám, inkább olyan filmnek, aminek már nagyon vártam a végét. Igazából nem is vártam mást. Utóbbi viszont kellemes meglepetés volt. Annyi sok rosszat hallottam róla, hogy már csak azért is. És pedig nem is volt rossz. Persze van egy fajta stílusa, az igaz, de úgy ültem le nézni, hogy igen, tudom, ez egy nem szokásos film lesz. És jól szórakoztam, komolyan, még hangosan nevettem is.

Nagyon kiváncsi vagyok, mi lesz a vége a Hyperionnak. Vége lesz egyáltalán? Az utolsó kötet?

Egy hosszú éjszaka végén, gondoltam benézek a ZP-be, mert már olyan régen voltam és kiváncsi lettem.
23:30-kor érkeztem a bejárathoz, lelakatoltam a bicajt és próbáltam bemenni. Igenám, de 300 Ft a belépő, amit egy automatába kell bedobni, de csak(!) 100 forintosok formájában. Nincs. Akkor egy másik automatában lehet váltani. Én egy papír kétszázassal sikeresen bepróbálkoztam. Közben a biztonsági ork (de most komolyan, ki érzi magát biztonságban egy ilyennel a háta mögött?) szinte átfúrta a hátamat a tekintetével. Előtte, amikor még nem tudtam ezt a csak-százassal-működik témát, próbálkoztam ötvenessel is, de miután többször kedvesen felhívta a figyelmemet ("Nem érted mit mondok?!"), letettem róla.
Bent egyből ittam egy kólát (kólaszörp, 3dl, 420 Ft), majd felkerestem mindkét "táncparkettet". Az egyiknél tüc-tüc, a másiknál Edda. Talán az eddás buliban több élet volt, vagy kevésbé voltak beállva a fiatalok...
Mivel aznap már nekem is volt ez-az a hátam mögött, próbaképpen (hangsúlyozom, csakis a próba miatt!) ittam egy féldecis Barrique barack pálinkát, 900 Ft-ért. Az biztos, hogy nem vizezték.
A tüc-tüc szinpadnál, egy hirtelen ötlettől vezérelve, megmentettem egy totál részeg kiscsajt attól, hogy az alkalmi(?) fiúja még egy (sokadik) féldecit beleerőltessen: halkan odasúgtam neki, öntsd ki a földre, amikor nem figyel. Így is tett. Vagy csak annyira támolygott, hogy azért öntötte ki. Nem tudom. Aztán jobbnak láttam odébállni, végül is nem az én ismerősöm.
Mindenesetre sajnálkoztam, hogy ilyen fiatal és ennyire nem áll a lábán. Ezután feltünt a fiúja, újabb adag piával és akkor rájöttem, hiába. Legyen meg, aminek meg kell lenni.
Hazamentem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.