mások
Ma felhívott H. örültem neki, de egyben furcsa is volt. Nem szokott hívni. E-mailezni szoktunk, de mostanában már azt sem. Nem ér rá. Nagyon elfoglalt. Sokat dolgozik és mint most megtudtam aerobic órákat is tart a kolléganőinek. Szóval nincs ideje. Vagyis én úgy gondolom, hogy úgy alakította át (ki) az életét, hogy szépen beosztja mire van ideje és mire nincs. Mind erre törekszünk, ugye? éppen ezért volt furcsa, hogy felhívott. Néhány udvarias magánéleti kérdés után rátért a lényegre, amit persze nem mondhat el telefonba, személyesen kellene találkoznunk (kb. 200 másik emberrel együtt) egy előadáson. Elmegyek? Ja, vasárnap lesz. Köpni-nyelni nem tudtam. Aztán feltettem neki pár kérdést és mondtam, hogy köszönöm nem. Biztosan nem megyek. De ugye maradunk azért jóban, ugye? Persze. Akkor elkezdem számolni a napokat, hogy mostantól mikor jelentkezik megint.
Nem is tudom hirtelen mennyi "régi jó barát" lépett erre az útra és hívott fel hirtelen. Egész egyszerűen furcsa, hogy szép lassan kialakul egy folyamat, egy oda-vissza létező valami, amit egyikünk sem változtat meg, nem rúg föl, egészen addig, amíg be nem jön EZ vagy AZ. A biztos pénzkereseti lehetőség, amit persze nem lehet telefonban elmondani, kell a személyes kontakt (nomeg a befizetett részvételi díj -> L. Ron Hubbard vagy nem?)
H. volt minimum a 3. akire pontosan emlékszem, hogy előáll egy ilyen ötlettel (hívással), de biztos vagyok benne, hogy több is volt. Aztán persze több érdeklődő hívás nem volt... Nem is tudom mi van velük. Nem is érdekel. Remélem H.-val nem jutok el ide... [de sajnos eljutottam]

gyár
Zs.-tal rendet raktunk egy "fakkban". Ez is valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.