Csütörtök óta fosunk-hányunk. Hol ez, hol az. Beosztjuk.

Végigszenvedtem magam Paul S. Kemp: Árnyékvihar c. könyvén. A sorozat harmadik, befejező darabja volt, meg akartam tudni a végét... Iszonyú sok ismétléssel, kevés leírással, túl sok csataleírással operált a szerző. Vagy a fordító nem volt toppon, vagy a szerző ilyen szűkszavú - bár ezt kétlem, mert írt ő pl. jó kis Diablo-s könyveket is -, az viszont biztos, hogy ebben a könyvben is van egy jó csomó betűelütés és jó pár értelmetlen mondat. Sajnos.

Még tegnap belekezdtem ebbe a könyvbe (köszi ApaCs!) és eddig még nem bántam meg. Igaz még csak a 130. oldal körül járok, az egész meg majd' 580 oldalas. Vannak benne igazi jellem- és tájleírások, nem úgy, mint az előző könyvben... Ráérősen indul, kellemesen mesél, megjelenik a szemem előtt, amit ábrázolni szeretne az író. Felépített, rendesen megszerkesztett, elütések nélküli iromány (eddig csak egyet találtam).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.