Egy hónapja M. egy játszóházi dzsembori során olyan lehetetlenül rakta a jobb lábát, hogy a külbokája iszonyúan megdagadt. Jól beszartunk és még akkor este eltaxiztunk az ügyeletes kórházba (János). Megnyugtattak, hogy nincs törés, megröntgenezték, begipszelték és azt mondták egy hét múlva menjünk vissza, járógipszet fog kapni.

Egy hét múlva visszamentünk, más doki volt, rá se nézett M. lábára, küldte a gipszelőbe, ahol levették a kötést, de a gipszet hagyták és csak újrakötözték. Járógipszet nem kapott.

A megbeszélt időben, a balasettől számítva három hét, az első kontroll után két héttel levették a gipszet és elbocsájtották. Röntgen nem készült. Dagadt bokával, nagy véraláfutással jött haza. Bicegve tud csak menni, futni nem tud, tornáznia nem lehet.

Most eltelt még egy hét, tehát a balesettől számítva már egy hónap és elmentünk egy újabb dokihoz. Megnézte, megnyomogatta, megvizsgálta és azt mondta elsőre, hogy szerinte el van törve(!). Felküldött röntgenezni, de pontosan nem mondta, hogy hova kell menni, be kell jelentkezni. Szerencsére volt ott egy véletlen arra járó segítő személyzet, aki pontosan megmutatta, hogy az eldugott beugró után, ahol a kis kutricában ülnek többen, ott kell a röntgenre jelentkezni. Nélküle ülhettünk volna egy darabig ott...

Megcsinálták a röntgent, semmit nem lát rajta a röntgenorvos, ez alapján a földszinti doki is megírta a jelentést. Amúgy meg csodálkozott rajta, hogy nem kapott M. járógipszet, szerinte nem kellett volna 3 hétig fekvőgipszben lenni. Szerinte azért olyan a lába, amilyen, mert túl sokáig volt passzív.

Utálom a magyar egészségügyet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.