Szintén értekezletek után. A kis magyar gyárvalóság. Röhejes és sírnivaló. Elképesztő és szánalmas.

Most éppen ott tartunk – racionalizálás címén –, hogy (a) két olyan gyáregységet fognak összevonni, amik már 75 éve különváltak egymástól, (b) a három jelenlegi központból egyet megszüntetnek, a benne lévő egységeket pedig szétosztják a két másik központba, (b.1) az ámítástechnikát "természetesen" sakál alá rakják, mert mint kiderült a folyosói kotyogásaiból, abban van a pénz. Tehát az kell neki.

Aztán (c) két olyan kis egységet fognak összevonni, amik pár éve váltak szét, ezáltal az egyik vezetője lesz a másiknak és persze nem a jobbik, szimpatikusabbik, hanem a másik. Aki nem annyira jó vezető, nem szerintem, hanem az ott dolgozók szerint.

Ja, és volt olyan is, hogy "...az a baj, hogy túl szürkék vagyunk! – Nem szürkék, hanem egyszer vörösek, egyszer meg kékek, az baj!"

► Előzmény

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.